Sárkányhajó vb- atomos bajnokok

Paksiak is lapátot ragadtak az idén Ukrajnában, Kijevben megrendezett sárkányhajó világbajnokságon: a magyar csapatnak tagja volt Kirschner Zoltán és Viktor Endre, az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-kenu Szakosztályának kenusai is. A magyar hajók immár hagyományosnak mondható jó szereplése idén sem maradt el, a kenusok nyakába is világbajnoki aranyérem került. De haladjunk sorjában.

Elmondásuk szerint a versenyt szép környezetben, az ukrán fővárost átszelő folyónak egy, a belvárosba nyúló holtágán rendezték meg. Ez egyrészt jó ötletnek bizonyult, mert nagyobb publicitást adott a versenynek, hiszen a központi elhelyezkedés révén mintegy a városi közélet részévé váltak a sárkányhajó-futamok. Másrészt viszont hátrányt is jelentett, mivel a privát motorcsónakok gyakran döngettek el a teljes erőbedobással evező mezőnyök mellett, és az általuk keltett hullámzás nagyon kellemetlen volt a versenyzők számára. Ezt a problémát egyébként idővel orvosolták a szervezők (sajnos csak a verseny második felére): a holtág bejáratához egy rendőrségi motorcsónakot állítottak, amely „eltanácsolta” a versenyhez nem kötődő hajókat a behajtástól.

A szervezéssel további problémák is adódtak, ami sajnálatos módon éppen az egyik legesélyesebb számban, a 20-as férfi hajók 2000 méterén ütött vissza a magyar csapatra. Az történt ugyanis, hogy olyan rossz minőségű kormánylapát jutott nekik, amellyel képtelenség volt a hosszútáv által megkívánt taktikai manőverek megfelelő végrehajtása. Egy – minimum – dobogós helyezést vesztettek emiatt.

A teljes képhez hozzátartozik viszont, hogy más versenyszámokban kifejezetten szerencsésen alakultak a körülmények a magyarok számára. Így mindenekelőtt a 20-as vegyes (férfi és női csapattagokkal felálló) hajók 2000 méterét kell említeni, ahol jó sorsolással (ezen az egymás után tíz másodpercenként indított hajók sorrendjében kapott helyet kell érteni) és immár megfelelő minőségű kormánylapáttal állva rajthoz a mieink végeztek az első helyen. A világbajnok egységnek mindkét paksi tagja volt. A paksi lapátolókkal felálló különböző alakulatok ezen az aranyon kívül még összesen egy ezüst és három bronzérmet nyertek.

A világbajnokságon egyébként tizenegy nemzet képviseltette magát, köztük például Anglia, Oroszország, Csehország, Németország, Kína, Kanada és természetesen a házigazda ukránok. A viszonylag kisebb nevezési kedvnek talán az Ukrajna kapcsán közismert geopolitikai feszültség is oka lehetett, noha – amint erről kollégáink szintén beszámoltak – ebből a feszültségből a verseny helyszínén semmit sem lehetett érezni.

Az időjárás nagyobb részben kedvezően alakult. A világbajnokság első napjain kifejezetten nyárias idő volt, és csupán a végére érkezett meg egy hidegfront, ami azért még elviselhető maradt a távok közben – vízi sportról lévén szó – gyakran csuromvizessé váló versenyzők számára.

A küzdelmeket követően a magyar csapat legtöbb tagja nem vette azonnal hazafelé az irányt: sokan kint maradtak még néhány napig kirándulni és – a lehetőségekhez képest – felfedezni ezt a szép városokkal és természeti adottságokkal rendelkező, hatalmas országot. Voltak, akik a Csernobilba szervezett, immár rendszeresnek nevezhető turistautak egyikére is befizettek.