Parton is révben

- 2018-ban sorozatban másodszor lettél itthon az év női maratonistája. Mit jelentenek neked ezek az elismerések?

- Amellett, hogy nagy megtiszteltetés egy ilyen díjat átvenni, sok pluszt ad a további munkához. Egyrészről bizalom a szövetség részéről, hogy sikerült hoznom úgymond a “kötelező” eredményeket, másrészről pedig teljesítettem a magammal szemben felállított elvárásokat is, továbbá megerősítés, hogy jó úton haladok. Motiválnak az eredmények, a díjak és természetesen a támogató szavak is, amiket nagyon sokszor kapok az emberektől még holtszezonban is!

- 2018-ban egyesben is felértél a csúcsra. Mit éreztél akkor és hogyan gondolkodsz róla most?

- Eddigi életem egyik legszebb sikere volt ez az első felnőtt Vb cím egyesben, szóval azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, akkor ott leírhatatlan volt az öröm. Azóta nyilván kicsit fakulnak az emlékek, de ez az ELSŐ úgy gondolom mindig is a szívem csücske lesz. Viszont egyre jobban tudatosul bennem, hogy ez az érem elvárásokkal, teherrel jár a továbbiakban. Úgy érzem még motiváltabb lettem. Hogy ez a Vb címnek, az év végi elismerésnek vagy éppen csak a további sikeréhségnek köszönhető, azt nem tudom, de élvezem a kemény munkát.

- Tavaly rövidebb távon, 5000 méteren világkupát nyertél, ami a síkvízi versenyek programjában is szerepel. Tervezel elmenni a rövidebb távok felé?

- Tavaly az a világkupa szám amolyan bemutató-, tesztverseny volt, hiszen volt benne kettő futószakasz is. Néhányszor már indultam hazai válogatókon 5000-en, de mindegyik rosszul sikerült. Véleményem szerint a világkupán nyújtott teljesítményem sikere a futószakaszokban rejlett, szóval amíg nem véglegesítik őket ezen a távon, addig úgy érzem, ahhoz még mindig nem vagyok elég robbanékony. Maradok a szeretett maratonnál :)

- Másfél éve Budapesten élsz, ott készülsz. Milyen a csapat, hogy néz ki egy átlagos téli hét?

- Tavaly szezon végére mindenki elfáradt a csapatban, mind szellemileg, mind fizikailag, akkor volt egy-két összezörrenés, de ősszel, a pihenő után mindenki újult erővel kezdett neki a közös munkának és mondhatom, azóta is - bár sokszor fáradtan, de - jó hangulatban telnek az edzések. Még jobban sikerült összecsiszolódni az edzővel is, jobban megértjük egymást, jobban belelát abba, hogy mikor mire van szükségem, próbálunk egyensúlyt vinni a közös munkába. Hétfőtől péntekig napi két edzés van, illetve a hét közepe fele valamelyik nap délután általában pihenni szoktam, hiszen hosszú a hét és kemény edzések vannak, valamint szombaton reggel van a hét utolsó edzése. Heti három alkalommal, reggelente járunk uszodába, másik két nap ergo, illetve futó edzések vannak, délutánonként pedig erősítés van, a hetet szombaton pedig egy hosszú futással zárjuk.

- Az elmúlt években rendszerint külföldön, Dél-Afrikában kezdted a vízi edzéseket. Ezt idén hogy tervezed?

- Eddigi években sokszor a Dusi miatt jutottam ki Dél-Afrikába, idén viszont páratlan év van, ami azt jelenti, hogy egyes versenyt rendeznek, én pedig csak párosban szoktam indulni itt, ami majd jövőre lesz esedékes. Az idei év tavaszi alapozása, a melegvízi tábor még elég homályos számunkra, még szemezgetünk a lehetőségek között, keresgélünk, de remélem sikerül jól dönteni és egy kemény alapozó táborral nekiugrani a következő évnek.

- Ha te lennél a rendezője 2019-nek, mi lenne az ideális forgatókönyved kajakban…?

- Nem igazán szeretek célokról, vágyakról, álmokról konkrétan beszélni a karrier során, de azt hiszem nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, a tavalyi évemet még egy ici-picit szeretném felülmúlni...:)

- …és a magánéletben?

- A magánéletemet imádom, hiszen tavaly megismerkedtem párommal, Janóczki Mihály személyében, aki azóta a vőlegényem lett. Lehet, hogy közhely, de vele tényleg sokkal egyszerűbb az élet. Nagyon sokat segít, mindig át tud lendíteni a holtpontokon, mindenben támogat, és mindig számíthatok rá. Remélem a tavalyihoz hasonlóan boldog lesz az idei évünk is, hiszen jövőre tervezzük az esküvőnket, tehát ráérős, unatkozós időnkben annak a szervezésével foglalkozunk.