- Más csapatban kezdted az évet, végül hazatértél. Ennek mi volt az oka?
- A csapatban, ahol tavaly készültem, nem úgy sikerültek a felkészülési szakaszok, ahogy azt előtte elképzeltem, és ez visszatükröződött a teljesítményemen is. Ezért döntöttem úgy, hogy itthon, hazai környezetben folytatom a felkészülést.
- Ezzel együtt hogy értékeled a 2018as évedet?
- A tavalyi évem eleje rosszul sikerült, egyik versenyen sem értem el jó eredményt. “Hazatérésem” után a lelkesedésem is megváltozott, ami egy egyetemi világbajnoki bronzérmet, és egy maratoni világbajnoki ezüstöt ért. Ezt év elején nem írtam volna alá, de tudatában a helyzetnek, sokat segített az önbizalmamon.
- Az iskola mekkora szerepet játszik a mindennapokban, mennyi elfoglaltságot jelent? Hogy tudod összehangolni a sporttal?
- Véleményem szerint nehéz összehangolni, ennek egyik oka az, hogy nem egy egyszerű szakot választottam az egyetemen, a villamosmérnöki szakkal már a kenu utáni életre alapozok. Azonban egyelőre a kenu élvez prioritást, ezért lassabban is haladok az egyetemmel, de mindenképp be szeretném fejezni az elkövetkezendő években az iskolát.
- Hogy alakul az alapozás, milyen formában érzed magad?
- A téli munka érzésem szerint jó irányban halad, jó formában érzem magam fizikailag és szellemileg is, várom a vízreszállást és a versenyeket!
- Motiválnak a többiek, a fiatalok? Húzogatják a bajszodat?
- Nagyon jól érzem magam Pakson, az edzésen és azon kívül egyaránt, ami szerintem nagyon fontos egy sikeres évhez. A fiatalokkal fizikailag elég közel állunk egymáshoz, ezért az összes edzésen, amikor arra szükség van, tudunk versenyezni egymással.
- 22 éves leszel. Mi az a minimális cél a kenuzásban, amit kitűztél az idei évre?
- Az idei évben elsősorban az U23ra koncentrálok, de ha esetleg sikerülne egy felnőtt csapathajóba bekerülnöm, annak nagyon örülnék. A konkrét célokat nem szeretném a nyilvánosság elé tárni J
