Hajba Antal – vagy ahogyan a kajak-kenu berkekben ismerik: Tonió – Budapesten nőtt fel, még kisgyerek volt, amikor Mikosszéplakról a család elköltözött. Sportpályafutása 1957-ben kezdődött: a Kossuth Kajak Klubban próbálta elsajátítani a kenuzás fortélyait. Kitartását bizonyítja, hogy a szervezeti átalakítások miatt egy ideig edző nélkül kellett készülnie. 1960-ban már a válogatott keret tagja lett, s 22 évesen – 1961-ben – a poznani Európa-bajnokságon C-1 1000 m-en a 7. helyen végzett. Ezután sikert sikerre halmozott: sorra nyerte az országos bajnokságokat. 1963-ban a jajcei világ- és Európa-bajnokságon 4. helyen végzett. Ebben az időben őt tekintették az első számú kenusnak, aki Parti Jánostól vette át a képzeletbeli stafétabotot. Külföldi versenyszerepléseit segítette nyelvtudása is: angolul, németül, spanyolul és oroszul is kitűnően beszélt. A nemzetközi megmérettetésben hátráltatta az a körülmény, hogy egyes hajóban azért nem tudta kiharcolni az olimpiai indulás jogát, mert egy válogató versenyen indulásnál visszafogták a hajóját. Elhivatottságát, sportszerűségét tanúsítja, hogy mindezek ellenére még nagyobb elánnal készült a páros versenyre Soltész Árpáddal, akivel az 1964-es tokiói olimpián C-2 1000 m-en a IV. helyezést érte el. Hajba Antal pályafutása csúcsára 1966-ban ért fel, ekkor Berlinben C-1 10.000 m-en világbajnokságot nyert. A snagovi (1965) és az 1967-es duisburgi EB-n egy-egy 4. helyet tudhatott magáénak.
Magától értetődő volt, hogy sikeres versenyzői pályafutását versenyzők felkészítésével folytatja. 1969-ben az Egyetértésben kezdett edzősködni. 1972-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1977-ben edzői munkásságát mesteredzői oklevéllel ismerték el.
1982 óta Pakson dolgozott, ahol szinte a nulláról indulva sikerült eredményeket elérnie az atomváros kenusaival. A fadd-dombori kajak-kenu pálya megálmodója volt. 5 év múlva, 1987-ben paksi tanítványa, Hoffman Ervin háromszoros ifjúsági világbajnok lett. Emellett számos ifjúsági válogatott versenyzője ért el kiemelkedő helyezéseket. A ’80-as, ’90-es években – felkérésre – szakmai tudása és a világban is elismert munkássága alapján a kínai, koreai, majd a hongkongi kajak-kenu válogatott edzői tisztét vállalta el. A városi sport helyzetének jobbításán fáradozott a közéletben is: 1998-tól 2002-ig önkormányzati képviselőként az oktatási és sportbizottság vezetői feladatait látta el. Azt követően is számos nemzetközi edzőtanfolyam meghívott előadója volt a világ legkülönbözőbb országaiban.
Munkásságának értékét bizonyítják a pályafutása során kapott állami és helyi díjai, kitüntetései is. Kiváló és Érdemes Sportoló. 1977-ben megkapta a Magyar Újságírók Díját, 1986-ban elnyerte a Kiváló Utánpótlás-nevelő Edző címet. 2004-ben Paks város a Pro Urbe-díjjal tüntette ki. 70. születésnapja alkalmából 2007-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét adományozták részére. 2008 óta az Atomerőmű SE Örökös tagja.
2005. december 31-ig látta el az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztályának vezetőedzői tisztét, ezt követően a szakosztály szakmai tanácsadójaként tevékenykedett.
Egykori tanítványok családtagjaiból, a baráti körből vízitúracsapatot szervezett, amely a mestertől kapott lelkesedéstől hajtva még ma is működő közösség.
Végezetül hangozzék el sokatmondó edzői hitvallása: „Fontos dolog egy-két olimpiai bajnokot nevelni, de nagyobb tett száz emberrel megszerettetni a sportot, akik így egészséges életmódon élnek!”
Nyugodj békében Tonió!
Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást.
