18 éves kenupárosunk 1000 méteren állt rajthoz és egy magabiztos versenyzéssel az orosz egység mögött másodikként kerültek a fináléba. A másik előfutamban a belorusz és a román egység első két helyét hozó futam hasonló képet mutatott. Előzetesen ez a négy hajó számított éremesélyesnek, az orosz és a belorusz hajó kimagaslott a mezőnyből, de a magyar és a román kenupárost a harmadik-negyedik helyre várta a szakma.
Ám a sportágunk szépsége a kiszámíthatatlanság is, és az lett a veszte a román és a mi hajónknak is, hogy az előfutamban másodikak lettek: a két legerősebb hajó mellé kerültek a döntőben, akik „kihúzták” alóluk a vizet- a mieink lettek a nyolcadikak, a románok a kilencedikek.
„Ez az Európa-bajnokság nagyon jó rutinszerzés volt. Az előfutamban jobban ki tudtuk kenuzni magunkat, mint a döntőben, ami annak volt köszönhető, hogy a fehérorosz egység olyan erősnek bizonyult, hogy 4-500 méternél alánk húzták a vizet, ami miatt a táv többi részében konkrétan csak arra figyeltünk, hogy a saját pályánkon be tudjunk érni a célba. Tanultunk belőle, én azért egy napig el voltam keseredve, mert nagyon sokat dolgoztunk és jó lett volna valami kézzel foghatót szerezni. Nem volt most szerencsénk, de reálisan látjuk a dolgokat. Most előre kell tekintenünk, hiszen 3 hét múlva utazunk Pitesti-be, a világbajnokságra, ahol négyesben 500 méteren lesz lehetőségünk revansot venni. Szóval nagyon motivált vagyok, és alig várom már azt a bizonyos startot Romániában. Remélem több szerencsénk lesz, bízom a csapatban és köszönöm ezúton is mindenkinek, aki segít, segített nekünk, a mindenféle támogatást és a szurkolást is.”- összegzett Dávid.
